Tisza-tó 2014. augusztus 20-24.

Ez még 1912-ben kezdődött, azaz nem olyan régen, amikor a Mező család vett egy autós kerékpárhordozót, a Koós család pedig egy biciklis utifutit… azaz fordítva, de igazából mindegy (már akkor összezavarodtunk melyik kié, annyit kértük kölcsön egymástól a másikat). Aztán, hogy ne csak az legyen, hogy van, használjuk is a hardwaret, jött a giga ötlet, hogy mindenfajta kemény tesztek után (hány kilót bír az utifuti, hány biciklit tud hordozni a hordozó, hány percig képes egy gyerek ülni az utifutiban, illetve hány percig képes 2 gyerek ülni az utifutiban, stb.) kerékpározzuk körbe a Tisza tavat. Mikor máskor, mint az új kenyér ünnepén, mert akkor még véletlenül sem látjuk a tűzijátékot, és kihasználhatjuk, hogy 2 nap szabival 5 napra duzzadhat a szabadnapok száma.

DSC_1912.jpg

Mindezeken felül nekünk alapvető célkitűzésünk volt, hogy teszteljük az új sátrunkat (ha már a teszteknél tartunk). Mert mi beruháztunk egy 2 és fél szobás galériázható garzonba, amit 64x25x29 cmre össze lehet hajtogatni. Nagy izgalommal állítottuk fel érkezésünk napján közvetlen Mezőék tőszomszédságába. Belegondolva miért pont oda azt már nem tudom, de utólag megbeszéltük, hogy kicsit olyan volt ez a pár nap, mintha egy panelba laktunk volna. Szerencsére egyikünk sem akart képet akasztani a falra… itt jegyzem, meg ennek a témának a körbejárására van egy kitűnő Szomjas György film: Falfúró.

Tehát, szerda délelőtt még csomagigazítás, pakolás, M3-as, Sarud, áll a sátor, lóg az eső lába, van bicikli, akkor mi más legyen, mint tekerjünk egyet Poroszlóra. Pikk-pakk elkészülünk, és már megyünk is. Keve hősiesen letekeri a kb. 8 km-t, cserébe Apa iszik az Apákkal egy „kis” (mert ügye kinek mi a kicsi…) Uniqumot, meg sört, illetve eszünk fánkot, illetve lángost. Ezen a kiránduláson most mesélem el először, hogy miért nem eszek lángost… Miután besötétedik és a gyerekek már kezdik lebontani a mini játszóteret, indulunk visszafelé, de felkészültségünket jól tükrözi, hogy 6 felnőttre, 6 gyerekre, 7 biciklire jut kb. 2 első és 3 hátsó világítás. Szerencsére este ritkásabban autókáznak a horgászok a töltésen, így nem vészes az esti vaktekerés. Ellenben meglepetésként ér minket, hogy a kemping bejárata zárva van, így még egy kis kerülő és már otthon is vagyunk.

DSC_1915.jpg

A gyerekek kb. 1,57 másodpercen belül aludtak, ahogy vízszintesbe kerültek. Bárcsak így lenne minden este. Nem úgy mi, akik kb. 3:00-ig voltunk kénytelenek a Gólyatábor záróakkordjaként rendezett fergeteg parti 604.056 dB hangerővel zakatoló zenéjére elaludni, azaz fennmaradni. Mint másnap kiderült ez csak nekünk okozott gondot, így arra a következtetésre jutottam, hogy biztos az új lakás miatt van az egész, nem számoltam meg a sarkokat. A zene amúgy érdekes volt, mert a disco és a mulatós keveréke dübörgött, néha erős techno beütéssel: „… paff, paff 220 felett, észre sem veszed, paff, paff, paff, és elhagyod a valóságot, duff duff, duff…”. Giga sikoly és félálmodban összeteszed a kezed, hogy biztos ez volt az utolsó, ügy biztos, ügye… BA….D MEG „…. ding, ding, ding She is crazy like a fool, dang, dang What about it Daddy cool paff, paff…”.

Reggel nem éppen korán keltünk, de megnyugvással töltött el minket, hogy Orsi még szunyókál. Közben néha esik az eső, vagy éppen csak csipp-csöpp csöpörög, így a punga alatt reggeli után arra jutunk, hogy az elméletileg vasárnapra tervezett Ökocnetrumos látogatást mára halasztjuk. Hiszen közben kiderült, hogy a Bajkonék már voltak, így nem feltételen kell Őket megvárni. Elő a gumicsizmákat és 30 perc múlva már a bejáratnál próbáljuk a nagycsaládos kedvezményt megfejteni, azaz logikát találni a belépti díjak alakulásában 2 illetve 3 gyerek esetén. Azt hiszem Mezőék lizingelték a Vincét.

DSC_1942.jpg

Szubjektív benyomásom az Ökocentrumról (tömören), hogy jó! Kicsit nem tömören: nagyon jól fel van építve tematikailag, és nem mellesleg jól is van kivitelezve. Élvezetes a vizes játszótér, kifejezetten szülőbarát a szárazföldi játszótér, jó az akvárium, stb. Nekem a kígyók, békák terráriuma tetszett a legjobban, illetve, hogy az 1 emeleten az üveg padlón keresztül látni lehet a nagy akváriumban úszkáló halakat. A gyerekek ezt érezvén, érzékelvén hasra vágták magukat és sok percen keresztül mutogatták egymásnak a kis és nagy Huso husokat. A gyengébbek kedvéért a vizáról van szó! Aztán ettünk valamicskét és folytattuk felfedező utunkat a girhes róka és a lakatlan szitakötő ház felé. Az bátortalanabb kölökök bemerészkednek az állatsimogatóba, míg a bátrabbak bent is maradnak, miközben Gambesz a zsilipelt bejáraton sorra engedi ki a kecskéket. Miután ezt túléltük irány haza. A kijáratnál várnak minket Baliék.

Útközben boltozás, mert este sütögetést terveztünk, de a mi részünkről cukrászda lett belőle, mert éppen e napon volt 2 éves Boga baba. Kapott egy puncsos mignont, persze két gyertyával, hogy elfújhassa. Ja meg fagyit.

DSC_2020.jpg

Az estét nem tudom összerakni, de nem azért mert elszabadult volna az alkoholizálás, hanem, mert én már annyira fáradt voltam, hogy a gyermekeimet sem volt kedvem összevadászni, ezért pl. Bendi kapott egy fejlámpát azzal is könnyebb volt szemmel tartani. Ellenben Bogit néha meg kellett keresni. Így gigantikus szaladgálás és játék vette kezdetét, úgy kellett az enyéimet összefogdosni, és benyomni az ágyba. Most lehet, hogy 2,04 ms volt a lefekvés és az elalvás között eltelt idő. Én már nem tudom.

Reggel nem esik az eső, sőt kezd kisütni a Nap. Talán az Orsit megint megelőztük, már ami felkelést illeti, de a többiek a Tisza parton izgatottan figyelték, ahogy Biri sorra kapkodja ki a vacsorának valót a vízből. Mező megjegyzi, hogy lehet Ő is horgász lesz, majd kezdünk ráhangolódni a biciklis kirándulásunkra. S bár Tisza-tó kerülés volt az alap teória ennek a hétvégének, tömören összefoglalva eltekertünk Kiskörig, sőt még addig sem, csak a strandig meg vissza. A plázson kiterültünk, majd személy szerint én egy korsó sörtől atom bebasztam, mire kitalálták a többiek, hogy menjünk boltba. Én konkrétan azt sem tudtam merre folyik a Tisza, így eléggé elfáradtam a bevásárlásba. Kezdetben tettünk próbálkozást legalább tervezgetés szintjén, hogyan tekerjünk tovább, de Bali kusza terve végképp feladatta velünk, hogy egy méterrel is tovább menjünk. Ennek okán a gyerekek közül egyedül Ő szunyókált vagy egy órát. Közben a gyerekek csak bekerültek a tóba, ki hosszabb, ki rövidebb időre. Aztán valamiért hazafelé vettük a tekerést. Mondjuk volt már vagy este 7 óra. Bendi nagyon rágerjedt, hogy a reggel kifogott keszegeket Ő is szeretné sütni, de „pechjére” meglátogattak minket a szüleim, hogy felköszöntsék a Bogát, így a mi elvonultunk Poroszlóra vacsorázni egyet. Relatíve a pechjére, mert mint utólag kiderült számomra, a halacskák sütése kb. 22:38kor kezdődött, aminek alapvetően nem lehetett nagy sikere, mert elég sok maradt meg reggelre. Relatíve korán lefekvés (21:00 körül), világrekorddal: 1,45 ms! Én eléggé kivagyok, így én is bealszok, de nagyon alaposan. Az sem tud visszatartani, hogy közben Bandiék is megérkezvén Elbruszos történetmesélésbe kezd, ami alapvetően piszkosul érdekelne, de a másnapi békesség szempontjából jobb – leginkább nekem – ha lefekszem. Akkor, ott szarok az Elbruszra.

DSC_2094.jpg

Viszont, hogy történjen már valami izgalmas is, hajnalban meglátogat minket egy „kis” patkány, így a kaját evakuáljuk a kocsiba (ügye a Tisza-tavi nyaralónak is vannak hátárnyai). Aztán visszazuhanunk aludni, de most egy kicsit nehezebben megy az elalvás. Aki próbálta már egy szobában egy rágcsálóval az lehet, tudja mennyire nehéz nyugodtan aluszkálni ilyenkor.

Másnap reggel azon kapom a fejem, hogy igen megszaporodtak a gyerekek, hiszen közben Ivánék és Bajkonék is befutottak, így a kölökök számossága eléri a 12-t, egálban a 12 felnőttekkel. Mára evezés van betervezve. Féláron tudunk hajóflottát bérelni a strandon, és a plusz dologkért, mint mentőmellény, hordó nem is kell fizetni. Miután minden gyerek leadta a rendelést, hogy mindegy milyen, meg hány személyes a hajó, csak piros, vagy kék legyen már száguldunk is Poroszló felé. Azaz mi vánszorgunk, mert a kezdetben evezőpárosból Böbi ki-kimarad, majd abba. Én hősiesen húzok, kormányozok, húzok, kormányozok. A röpke 2 óra evezés vége felé Bogi teljesen kiterül az édesanyja ölébe, és még akkor sem ébred fel, amikor a strandon kikötve szépen letesszük egy árnyékos helyre, potom 2 órát alszik. Közben Bajkonékat és Biriéket elveszítjük, de mint utólag kiderül a Gacsári család csak egy horgászbot mentőakcióban vett részt, ami jelentősen visszavetette a Sarud-Poroszló távolság vízen való keresztezésének időrekordját. Bajkonék fáradtságra való hivatkozással fordultak vissza. Hiszi a piszi, aki elhiszi.

Fagyi, sör, kóla, lángos – talán itt mesélem el harmadjára miért nem eszek lángost, de mivel annyi maradék van az asztalon, egy csücsököt benyelek én is, bízva hogy nem lesz belőle giga hányás,csak egy lágy böfi. A visszafelé úton a Koós kenu beelőz mindenkit, miközben Boga és Bendi egészen elkezdi élvezni a vízitúrát. Sorra halásszuk ki a sulymokat és hínárokat, néha próbálunk kagylót fogni, illetve mint idefelé is, most is sok-sok madárral találkozunk. Aztán a Bandiék megtáltosodnak és beelőznek, majd a végcél előtt Gabi, illetve Gambesz – Máté páros szárazföldi patkányosodanak, kiszállnak, és úgy próbálnak hamarébb beérni a kempingbe. Szerencsésen kikötünk és fizetünk a Pista bácsinál, de hangsúlyozva, hogy mi a kempingben lakunk, hogy érvényesíteni tudjuk az 50%-os kedvezményt! Bandi és Mező még megmártózik a tóban, s mikor kijönnek a vízből Mező vicsorogva mondja, hogy próbált visszakecmeregni a bójákon belülre, mert ha ott süllyedne el, legalább kimentik, annyira ledurrant a karja.

DSC_2081.jpg

Aztán lassan mindenki becsorog és este beszélgetős, kicsit ivós parti kerekedik. A gyerekek közben háborút robbantanak ki, így fejlámpát kap szinte mindegyik, és éktelen ricsajozás közepette fel-le rohangálnak, futóbicikliznek, stb. Nagy háború lehetett, mert Bendi alig akart lefeküdni, mondván még nincs vége… A tűzszünetet meg nem értette. 2.29 ms. Hajnalban jön Döncike a házipatkányunk, de hoppon marad, mert nincs kaja.

Reggel esik az eső, hát mikor máskor, mint a sátorbontás napján… aztán kisüt a nap és fúj a szél. Úh, ez tök jó, mert pikk-pakk kiszárad minden, de valamit nem jól csináltunk, mert mire lebontanám, a külső ponyvát megint elered. Hát ez már Gödöllőn fog kiszáradni felkiáltással összepakolom a vikkend házunkat. Aztán a kezdeti lelkesedés, miszerint szembe Fürdnél látogassunk meg egy tanösvényt valamiért alábbmarad, ami abba torkollik, hogy Gambesz és Máté bealszik a parton, Baliék és mi nagyjából egy időben elindulunk haza, kicsivel később, mint Bajkonék, a többiek meg délutánig tesznek-vesznek a parton. De előtte még a gyereksereg ismét bevetik magát a vízparti tevés vevésbe, így pl. Csabi és Levi törpeharcsákat és rákot fog ki „lepkehálóval”.

DSC_2122.jpg

Valami ilyesmi volt ez a pár nap, így nagyon remélem jövőre ugyanitt ugyanekkor.

Ui.: a kisház alá kell egy punga, mert a vizes homok gedva dolog; kell vinni futóbiciklit (köszi Biriéknek a kölcsön bicót); fejlámpát minden gyerekre; halászháló jó ha sok van; ellenben mesekönyv és elalvás előtti biz-basz játék teljesen felesleges (gyúrunk a 1ms-ra!)