Az idei Montenegróban Zudi és én (Bori) képviseltük a Gubacsot, no meg persze Pupa és Luca (már kötelezést is gyakoroltak). Sok régi-új lyukat néztünk meg, az expedíció eredményeiről hivatalos és részletes információk képekkel a montenegro.barlang.hu honlapon olvashatók.

Három 4 fős bivak kutatott szoros egymásutánban a Kétlyukú-barlangban, ahol továbbra is sok munka vár: hatalmas meander kanyarog több száz méter hosszan, vízlépcsőkkel tarkítva, melynek végét talán csak a vakrákok látták…

Csodálatos és véletlen eredményem lett a táborban. Friss T2 utáni gyakorlásnak szántam a Jeges Barlangot, mely azóta nem volt beszerelve, hogy a Kétlyukú ennyire előre haladt, és csodák csodája, beigazolódott ama feltételezés, hogy a két barlang összeér. Nyilván nem én, mint országos térképész zseni, hanem Nagy Gergő sejtette ezt meg, és jó pár embert megemlíthetnék itt, akikkel együtt dolgoztunk. Hihetetlen érzés volt, hogy egyszer csak megtaláltuk a bivakolók által frissen beszerelt kötelek egyikét és a meandert a Jegesből indulva, Pepe félreismerhetetlen home made nittfülein lógva. Éljen! Aztán csináltunk átmenő túrát: Jegesen be, Kétlyukún ki. A nagy szám ebben az volt, hogy a térképen az a rész, amiből átlyukadtunk, nem szerepelt. De huzat volt, tényleg és nagyon. És szemét meg karbid is, amit ’98-ban hagyott ott egy roppant környezetvédő külföldi csapat. Az aktív ágba már valószínűleg nem mentek le, ahová mi viszont lejutottunk, ebbe a meanderező patakba, aminek zubogása már 40 méterrel magasabbról is hallatszik, s amit tavaly találtak meg a Kétlyukú irányából.

Akik tehát részt vettek ebben a projektben (bocsi, ha valakit kihagyok): Bongyor, GyoviTomi, KisSági, Fancy, Zudi, Keri, Balázs, Németh Tamás, Pózna, Kazi, Dalma, Réka, ID és én.