canin címkéhez tartozó bejegyzések

Canin 2014 augusztus 23. – szeptember 3.

Rögtön látszott, hogy ennek nem lesz jó vége, mivel már az eleje sem volt jó. Összefoglalva felmentünk a hegyre az elemekkel küzdeni egy hat fős csapattal, mely a következőkből állt: Kisdini, Kispucz, Modor, Egrilac, Stavinzon és Boribon. A nyár végi augusztusban nélkülöztünk 5 fokban, 120 km/h-s szélben, esőben, jégesőben – a nap csak ritkán mutatta meg magát, de abban a pár percben úgy égetett, hogy Dini a lábát fájlalta.


Modor felvételei

Eláztunk a felszínen és eláztunk a barlangban. Irene a kérdésünkre, hogy mikor lesz jó idő itt, azt mondta: “never”. Így hát mi felmentünk átázó esőkabátokkal, lyukas bakancsokkal és tesco-s sátrakkal – legalább nem kellett félni, hogy az olaszok kitúrnak bennünket, mert azoknak volt annyi eszük, hogy oda se tolták az orrukat a hegyre. Mindent megtettünk, hogy az idő jobb legyen, elsősorban azt, hogy legalább 3 forrásból kaptunk a végére időjárás előrejelzést. Ám a jobb időt jósló SMS-ek minden reményünk ellenére hiú ábrándnak bizonyultak. Egy éjjel letépte a szél a sátrat Kispuczról. Mikor kimentünk, csak hűlt helyét találtuk neki és a cuccainak. Lámpákkal és ordibálva kerestük, majd abban reménykedve, hogy biztos felment a menedékházba, elaludtunk. Másnap reggel derült ki, hogy befeküdt egy repedésbe tőlünk pár méterre, és 2 fokban, óriási szélben az ordibálás és fények ellenére édesen aludt nyári hálózsákjában. Reggel azonban korán felébredt, mert addigra az eső csuromvizesre áztatta. Ez után a nap után 1 teljes napot és egy éjszakát töltöttünk a Prokopju menedékházban. Itt elsősorban főztünk, ettünk és pihentünk a fülledt bűzben. Aztán volt felszínezés: Stavi kivételével semmit nem találtunk, de megállapodtunk, hogy alaposabb átnézés szükséges.

Bővebben…

Olaszország, Canin, Sisma (2011 Január 28. – Február 6.) első bálozó szemmel

Első bivakom lévén a szokásos félsz csak nőtt amikor a pénteki esti gyülekező alkalmával szembesülhettem a többiek felkészültségével és felszerelésük komolyságával. Mindegy gondoltam, most már nem kullogok haza úgy, hogy nem is láttam ezt a vidéket. A kifelé vezető út a hátsó sorból kvázi eseménytelenül telt hála Kagyónak és Kisdininek akik elől biztosították a vezetést és orvosolták a felmerülő technikai problémákat (akadt). Hajnalban egy kis bivakolás a parkolóban majd irány a felvonó és a Gilberti ház.A hozzáértők egész nap csupa jó hírrel tértek vissza a barlangtól úgymint: megvan a barlang,a jégdugót rekord idő alatt sikerült átjárhatóvá tenni, így utolsóként kis csapatunk (Vera, Kisdini, Kagyó, én) is elindulhatott ~17:00 magasságában. a bivakba vezető út jeges elején realizálhattam a barlang komolyságát amely csak nőtt a 280-as ankába való ereszkedéskor. A többiek türelmes asszisztálásával így kb. ~22:00 felé leértünk és csatlakozhattunk a táborhoz.

2011sisma4

Bővebben…