Gubacs happening 2014

Péntek este kezdtük megtölteni a bükki Barátságkertet és a kulcsosházat, éjfélre pedig befutottak az utolsók is. A szerencséseknek prizmák mutatták az utat a sötét erdőben, a kevésbé szerencsések előtt viszont beszedték a szerencsések… Azért ők is odataláltak, vagy ha nem, akkor az már soha nem fog kiderülni, hogy ki volt az, mert térerő az nem volt. Viszont volt annál több lelkes gubacsos és Gubacs közeli (kullancsok, piócák) barlangász. 30 fejlett egyed biztosan volt, valamint legalább ennyi gyermek (bímbók és makkok), ami azért már több mint statisztikai hiba… Az ipari mennyiségű Gubacs-disznó hájastészta így is csak reggelre fogyott el.

Szombat reggel a tömeg tehetetlensége, szokás szerint, megmutatkozott, most éppen egy délelőtt erejéig. (Indulás előtt hurkát kellett sütni.) Szóval kora duélután volt, mire elindultak a kicsik és a nagyok, a barlangok és az egyéb felszíni célpontok felé.

A célpontok a Szepesi, a Borókás II és a Speizi voltak. Utóbbiban kötéltechnikai matek gyakorlattal kezdődött a barlangászat. Legalábbis többször be kellett szerelni a barlangot, hogy a bagelésnél kimaradt kötelet (ami persze a lányok hibája – de miért is nem a fiúk bageltek?) valahogy kimatekozza Bandi, Geri és Mező. Közben a barlang szájánál játszadozó gyerekek türelme elfogyott, vagy a szúnyogok nyertek, de a végére már csak Máté várta hősiesen Gambeszt… Ráadásul az első csapat a nagy matekozás közben elfelejtette a második csapatot, így Tapsi, Panni és Vera kezdhették előről a szerelést. Mondjuk gondolkodniuk legalább már nem kellett…

Este pompás gulyáslevest ettünk, Hami szakértelmének és korai munkakezdésének köszönhetően. A Gubacs-disznó ekkor már utolsókat rúgta. A gyerekek ostorfonással és kézműves  mütyűrkézéssel vigasztalódhattak, amíg főtt a vacsi. Nemferiék erdei pintye is nagy érdeklődést váltott ki, míg az útszéli bagoly elébe nem vágott a népszerüségi listán. Oda egész sereg kultúrált városi bámészkodó indult objektív ágyúkkal.

Vasárnap már gördülékenyen indult a nap. Lápának legalábbis már 9-kor nekivágott egy kis csapat, de a Speizibe és a Borókásba is 12 előtt sikerült lecsúszni, ez alkalommal elegendő kötéllel.

Este Bandi remekelt paprikáskrumplit. Közben a gyerekek tájfutással, és kullancs gyűjtéssel vezették le az aznapi lillafüredi kirándulást, és kisvasútazást. Köszönet Gerinek, aki hajlandó volt elegendő sört inni, és az üres dobozokból minden gyereknek aranyérmet vágni!

Hétfőn a kötélmosás, vízhordás, rendrakás, mosogatás miatt nem jutott idő barlangászni. Így is dél múlt mire hazaindult az utolsó csapat is. Azért egy herkentyűburgerre csak volt idő Miskolcon, Tunyacsápnál…

Aggteleki barlangászat, avagy a szalamandra kétéltű – 2014. április 5-6.

Egyéb elfoglaltságaink miatt csak szombaton indultunk útnak Jósvafőre.

Mikor végre sikerült kulcshoz jutnunk, Aggtelekre autóztunk ahol a Baradla-tetői-zsomboly keresésére indultunk. Sűrű bozótosok alaposan próbára tették overálljainkat, de a zsombolyt a dzsindzsában nem találtuk meg. Az éjjeli csodás romantikus fények kárpótoltak.

Visszatérve Jósvafőre a Vass Imre-barlanghoz kirándultunk. Az első szakaszokon a kivilágított gyönyörű cseppkövekben, és lefolyásokban gyönyörködtünk, majd következtek a mászósabb szakaszok, és az érintetlenebb képződmények. Kiérve örömmel fogyasztottuk el a végpontbort, és sört, így vidáman értünk a szállásra.

 Niki már kora reggel elmondása szerint megmentett a vízből két szalamandrát, mire megnyugtattuk, hogy az kétéltű állat. J Így ez olyan, mintha kirángatnának a cukrászdából, hogy nem akarok sütit enni. 😆

Összekészülődés, és háztakarítás után az esőben  a Kossuth-barlangba túráztunk el a búvárstégig, ahol derékig ért a víz, ahol már éles sikolyok hallatszottak a vízmélység jelzésére.. Innen átautóztunk Esztramosra, ahol kis kajalás után a Surrantós-barlanghoz vettük az irányt. A táróból nyíló barlangot nemrég kiépítették, így már a képződmények sem károsodnak.  A türkiz tó igazi gyöngyszeme a barlangnak.

 Hazafelé Demjénben a hőforrás medencéiben áztattuk le a koszt a 39 fokos vízben.

Rejtélyes Alsóhegyi barlangok siklóval, gulyással fűszerezve – 2014. március 29-30.

Szuper társaság, gyönyörű idő, a legszebb barlangok. 2 év után ismét jókat túráztunk az Alsó-hegyi zsombolyokban. Az a fantasztikus az Alsó-hegyi barlangászásban, hogy sok szép felszíni túraútvonalon kell megközelíteni a barlangokat, így ki lehet élvezni a friss harapós madárcsicsergős tavaszi napsütést is és a kísérők is el tudják tölteni az időt szebbnél-szebb túrákkal. A túraterv szerint a Rejtek-zsombolyba, a Vecsembükki-zsombolyba, az Almási-zsombolyba, a Baglyokba, a Meteorba, és a Rákóczi 1. sz. barlangba volt lehetőség lemenni. A Gubacsból 18 fő vett részt a barlangi túrákon, rajtunk kívül pedig 4 barát csatlakozott a csapathoz barlangászni, felszínezni, plusz még három pici gyerkőc. 2 nap alatt összesen 20 fő bújt a felszín alá 6 barlangban. A legszebb és legrövidebb Rejtek-zsombolyba szinte mindenkinek sikerült lejutnia. A Vecsembe 8 fő merészkedett le, a Baglyok aljáig 5 fő, az Almásiba 7 fő, a Meteorba 4 fő, a Rákócziban pedig ketten andalogtak. Bővebben…

Kötelezés – 2014. március 23.

Kötelezni tavasszal, napsütésben igazán vidám dolog! Félretéve a kispajtásos hangnemet, 2014. március 23-án tartottunk egy nagyon jól szervezett, abszolút közösségi kötéltechnikai gyakorlatot, melyen az egyesület apraja-nagyján kívül több ismerősünk is eljött tanulni.

Mező segítségével komoly makramé szerelődött be a sziklafalon, a T2-re gyúró Magdi, Bori, Zsófi és jómagam is gyakorolhattuk a kötélpálya kiépítésének fortélyait – jól és rosszul beszerelt kötélpályát is csináltunk, hogy mindenki az érdeklődése és felkészültsége szerint gyakorolhasson, ezen kívül volt lehetőség húzórendszer gyakorlására is.

Amíg a szülők a gyerekeiket legeltették a kőfejtő melletti réten, a kötélen sokan megfordultunk – megtanultuk, hogy sisakot kell hordani a kötélen, mert mindenkit várnak haza, többen megtanulták, hogy a barlangásznak két kantára is van, és hogy a majomhídon mindenki majomkodik. Közben hangulatos aláfestőzeneként a szomszédos kőfejtőben bömbölő csillagromboló-fúró kattogását néha madárcsicsergés harsogta túl.

A gyakorlás eredménye: legalább 65 jól megkötött csomó, legalább 10 körpálya, legalább 3 bmegelés a laza-feszes kötélhídon, legalább 8 jól megépített húzórendszer eresztésbe átszereléssel és 4 friss húsnak számító ember bevezetése a kötélen történő közlekedés alapjaiba.

Három nap az Alacsony-Tátra gerincén

Időpont: 2014. január 25-27.
Résztvevők: Emese, Péter, Losi és Sárkány

Szombat hajnali találkozót beszéltünk meg, szerencsére mindenki pontosan elkészült, megérkezett, így időben tudtunk indulni utunkra. Szlovákiát, pontosabban pedig az Alacsony-Tátra lábát vettük célba. A közel három órás út során az angol nyelvű lavinaismereti szakanyagokat olvasgattuk, értelmeztük és beszéltük át. Szerencsére erre a tudásra ezen a hétvégén nem volt szükségünk.

A végcél környékén kicsit eltévedtünk, de egy kis kanyargás után megtaláltuk az ideális helyet, hogy három napra otthagyhassuk az autót. Garampéteri (Predajná) falu központja környékén, a templom előtt parkoltunk le és kezdtünk készülődni. Szerencsére még egy gyors kávéra is futotta a helyi kocsmában.

1

A csodaszép napsütésben egy hosszabb gyaloglás várt ránk az aszfaltúton egy-két falun keresztül, mire végre elértük az erdőt. Havat egyelőre egyáltalán nem, vagy csak nyomokban találtunk. Az erdőben tovább folytatódott a dózerút, de még mindig szinte vízszintesen. Majd végül elértük az elágazásunkat, és elindultunk felfelé a hegyre. Természetesen sikerült rossz irányba indulnunk egy helyen, így aztán patakot kereszteztünk több ízben, majd meredek hegyoldalon kapaszkodtunk vissza az utunkig. Még szerencse, hogy időben észleltük a baklövést.

2

Ahogy felfelé haladtunk a hegyen, egyre több hó vett körül minket. A gerincet 1 591 m-en elérve már vastag hótakarót tapostunk. Ott fent már a szél is felerősödött, fel kellett öltöznünk rendesen. Viszont a látvány, illetve a szél- alkotta hó- és jégképződmények lélegzetelállítóak voltak. Szerencsére az aznapi szakaszból már a nagyobb és nehezebb részt, azaz a szinttaposást letudtuk. Így aztán meg-megállva fotózni, kényelmes tempóban haladtunk tovább fel-le a gerinc vonalát követve. Már éppen kezdett szürkülni, vörösödni az ég alja, mikor szerencsésen, és nagyon jól időzítve elértük az aznap éjszakai szálláshelyünket, az Útulňa pod Chabencom nevű házat (1 623 m), ami a Gyurkova (Ďurková) csúcs (1 742 m) alatt húzódik meg.

5

A kunyhó eddigi hegymászó életem egyik legkellemesebb élménye. A szállást nagyon baráti áron adják, mégis valami magával ragadó hangulatot áraszt. A házat néhány srác üzemelteti, ők készítik a teát és a vacsorát is. Nincsen étlap, azt lehet kérni, amit aznap főztek. A kályha kellemes meleget varázsolt a hatalmas csapatnak, akik aznap este megtöltötték a helyet. Alvási lehetőség a kunyhó tetőterében van, ahol egyáltalán nem fáztunk. Polifoammal borított a padló, a tető belülről izofóliával szigetelve, így meg is bántam, hogy a vastagabb hálózsákom cipeltem magammal.

3

A korai fekvés miatt sikerült magunkat jól kipihenni, kialudni, így a reggeli után hamarosan indultunk is tovább utunkra. Meglepetésként ért minket, hogy kb. 5-10 cm friss hó esett az éjjel, és továbbra is havazott, és fagyosan fújt a szél. De minket ez persze nem tarthatott vissza, hiszen hosszú és kemény nap várt ránk.

4

Visszakapaszkodtunk a gerincre, majd újra és sokszor le és fel, követtük az utat keleti irányban, a Gyömbér felé. Következő csúcsunk a Chabenec volt (1 955 m), majd a Kotliská (1 937 m), a Polana (1 890 m), a Deres (2 004 m), és a Chopok (2 024 m). Az út gyönyörű, de eléggé kimerítő volt. A Gyömbér alatt (Krúpové sedlo – 1 925 m) úgy döntöttünk, hogy szétválik a csapat: Losi és Sárki mentek tovább a csúcsra, Péter és én pedig a szintes úton terveztük elérni az aznapi szállást, a Stefánika házat. Csak később derült ki, hogy a szintes út télen nem járható, nincsen kitaposva, így aztán a sötétben botorkálva, nagy nehezen sikerült csak megtalálni a házat. Odaérve fényjelekkel segítettük Losiéknak a jó irányt felvenni. Nem volt triviális, de végül sikerült mindenkinek elérni a házat. Nagyon megkönnyebbültünk, mikor végre mind a négyen egy asztalnál ültünk, és a sört/teát/kofolát kortyolgattuk és ettük a levesünket. A szállás minden képzeletünket felülmúlta: kellemesen befűtöttek, a szobánkban alig volt szükség takaróra (ismét megbántam a vastag hálózsák cipelését), és kényelmes emeletes ágyakban aludtunk egész éjjel.

Természetesen reggeli is járt a szálláshoz, a rendelést már előző este leadtuk a rántottára. Evés után úgy döntöttünk, hogy mivel mi előző este nem másztuk meg a Gyömbért (Ďumbier – 2 043 m), azért „gyorsan felszaladunk”, míg Losiék ejtőznek, fotózgatnak a ház körül. Valóban elég gyorsan megjártuk: egy óra fel, kis fotózás, majd fél óra vissza a házig.

7

Addig a srácok tudakozódtak a házban a tömegközlekedési lehetőségekről. Az útmutatás alapján egy könnyű úton gyalogoltunk le a Trangoska buszmegállóhoz, de mivel még rengeteg időnk volt a buszig, ezért felsétáltunk a Chopok Jasná sípályarendszer aljához, innen indult később a buszunk. Itt a büfében még ittunk egy-egy kávét, üdítőt, majd indultunk is a busszal Breznóbányába (Brezno), ahol vonatra szálltunk, és negyed órás út során visszajutottunk Garampéteribe, ahol az autónk várt ránk, és indulhattunk is volna haza, ha nem derül ki, hogy Losi a túrabotját Jasnában felejtette… Szóval még egy kanyar autóval egy csodaszép (de számomra félelmetes) behavazott erdei úton, a bot szerencsére meglett, és csak ezután vettük az irányt Budapest felé.

8

Nagyon szép helyen jártunk, érdemes lenne túrasível is visszamenni egyszer a Gyömbérhez!

 

Bori & Lac

Új sztárpárt tudhat magáénak a barlangász társadalom. A GubacsBlikk szeptember vége felé értesült róla, hogy a csapatunk egyik újonc tagja a nyári kutatótáborok alkalmával összemelegedett a Papp Ferenc Barlangkutató Csoport oszlopos tagjával, sőt azóta már egyre intenzívebben tervezgetik a közös jövőbeni túrákat. Az október 1-jei közgyűlésen sok boldogságot kívánt mindenki Borinak, bár megjegyeztük, h ha eltűnik a köreinkből, és átpártol a másik barlangász csapathoz, akkor a kedvese előbb-utóbb egy levágott lófejet fog a párnája alatt találni…

BorriLac

Bükki barlangászat 2013. április 13-14.

A Bükkben túrázott egyesületünk a  GUBACS.

Így a nagy hóolvadások miatt felkerestünk néhány vizesebb barlangot, hogy olyat lássunk, és tapasztaljunk, amit csak ritkán…

Az István-lápai-barlangban a Keleti ágban nem lehetett soká menni, mert egy szifon zárta el az utat. A Nyugati ágban, már a Fürdős kurva termében tó volt, majd az I. szifonba futó patak is fél méter mély volt, melyet Bori tesztelt is egy jól irányzott műbesiklással. :-) Bővebben…

GUBACS T1 Tanfolyam 2013

Időpont: 2013. ápr. 27.- júni. 16.

Elmélet: A kötéltechnika elméleti részének magabiztosabb és részletesebb ismeretének megszerzése.

Gyakorlat: Az alapfokú tanfolyamon tanult kötéltechnikai alapok továbbfejlesztése, bonyolultabb kötélpályákon közlekedés, társmentés kötélpályáról, teherhúzó rendszerek kiépítése, ön-, és társbiztosítás, B verziók, rendkívüli helyzetekre reagálás, erőnlét növelése baggel kötélpályán, barlangban. Bővebben…