Canin 2014 augusztus 23. – szeptember 3.

Rögtön látszott, hogy ennek nem lesz jó vége, mivel már az eleje sem volt jó. Összefoglalva felmentünk a hegyre az elemekkel küzdeni egy hat fős csapattal, mely a következőkből állt: Kisdini, Kispucz, Modor, Egrilac, Stavinzon és Boribon. A nyár végi augusztusban nélkülöztünk 5 fokban, 120 km/h-s szélben, esőben, jégesőben – a nap csak ritkán mutatta meg magát, de abban a pár percben úgy égetett, hogy Dini a lábát fájlalta.


Modor felvételei

Eláztunk a felszínen és eláztunk a barlangban. Irene a kérdésünkre, hogy mikor lesz jó idő itt, azt mondta: “never”. Így hát mi felmentünk átázó esőkabátokkal, lyukas bakancsokkal és tesco-s sátrakkal – legalább nem kellett félni, hogy az olaszok kitúrnak bennünket, mert azoknak volt annyi eszük, hogy oda se tolták az orrukat a hegyre. Mindent megtettünk, hogy az idő jobb legyen, elsősorban azt, hogy legalább 3 forrásból kaptunk a végére időjárás előrejelzést. Ám a jobb időt jósló SMS-ek minden reményünk ellenére hiú ábrándnak bizonyultak. Egy éjjel letépte a szél a sátrat Kispuczról. Mikor kimentünk, csak hűlt helyét találtuk neki és a cuccainak. Lámpákkal és ordibálva kerestük, majd abban reménykedve, hogy biztos felment a menedékházba, elaludtunk. Másnap reggel derült ki, hogy befeküdt egy repedésbe tőlünk pár méterre, és 2 fokban, óriási szélben az ordibálás és fények ellenére édesen aludt nyári hálózsákjában. Reggel azonban korán felébredt, mert addigra az eső csuromvizesre áztatta. Ez után a nap után 1 teljes napot és egy éjszakát töltöttünk a Prokopju menedékházban. Itt elsősorban főztünk, ettünk és pihentünk a fülledt bűzben. Aztán volt felszínezés: Stavi kivételével semmit nem találtunk, de megállapodtunk, hogy alaposabb átnézés szükséges.

Bővebben…

Gyerek happening 2014.

Ismét összegyűlt az utánpótláscsapat a Kecskehegyi kőfejtőben. Volt sör, virsli, kötélpálya, lógás, “anyáááá”-zás.

Gyereknap 2014

 

Bepisilés, hisztizés, tollasozás… Meg a szokásosak, hogy mindenki otthonosan érezze magát 🙂

Egy félig! Gubacs, egészen jó! túra a Monte Rosa csoportban

NAPLÓBEJEGYZÉSEK

2014.08.14.

Késik reggel a fuvar. Klári bivakol a kertben. Minden cucc befér. Huhh!

Otthon maradt a hágóvas tartozék. Balatonszárszón szerzünk egy szponzort.  A lakatosműhelyben levágják, és kifúrják a hágóvas középső darabját. Minden tuti!

Lakatosműhely

Az esőt egész hétre letudjuk az út alatt. Este 7-re érünk a szálláshelyünkre, St. Jacques mellé, ahol egy francia mikrobusz szomszédságában állítunk pungát. Hideg az éjjel. Van, aki fázik… Bővebben…

Elbrusz 5642 m, 2014. augusztus 9-15.

Az utazás péntek este 10 körül, a bécsi reptér orvosánál kezdődött számomra. Gyógyszert kértem, hogy megússzam a repülést hányás nélkül. Ugyanis indulás előtti éjszaka összeszedtem egy jó féle gyomorfertőzést. Kaptam két bogyót és egy papírt, hogy “not fit to fly”. A bogyók jól működtek, mert csak az ételosztásnál terjengő erős kajaszag volt kritikus pillanat, a papír pedig később hasznos volt, mert annak a hátuljára írtuk költségelszámolásunkat.

elbrusz_015.jpg

Elbrusz Chegetről

Moszkvai átszállással Mineralnye Vodyba repültem, ahol a Budapestről indulókkal (Helga, Nyamika, Diák, Gergő) találkoztam. A város a Kaukázus lábánál fekvő fő közlekedési csomópont, aki ezt a régiót célozza orosz oldalról, az ide repül. Ennek megfelelően a moszkvai repülőtér várójában már kezdtek sokasodni a kiránduló és hegymászó figurák. A gépen mellettem például egy idősebb japán arc utazott, aki arról mesélt, hogy milyen volt 30 évvel ez előtt Kancsendzöngát mászni, és ezen felül még miket látott Nepálban a másik kilenc alkalommal, amikor ott járt.

elbrusz_025.jpg

Cheget

A moszkvai beszálláskor relizalálódott bennem, hogy a túránk alatt igen csak keleti szél fog fújni. Mert az egy dolog, hogy a gyökér nyugati turista úgy fotóz az iPhone-jával egyfolytában, mintha minden lépésről 360 fokos gömbfotót akarna készíteni, de azért az is túlzás, hogy a stewardess megtiltsa neki, hogy egy A4-es lapra nyomtatott, és celluxszal felragasztott kétnyelvű feliratot lefotózzon a repülő belsejében. Bővebben…

Montenegro 2014. augusztus 2-17.

Az idei Montenegróban Zudi és én (Bori) képviseltük a Gubacsot, no meg persze Pupa és Luca (már kötelezést is gyakoroltak). Sok régi-új lyukat néztünk meg, az expedíció eredményeiről hivatalos és részletes információk képekkel a montenegro.barlang.hu honlapon olvashatók.

Három 4 fős bivak kutatott szoros egymásutánban a Kétlyukú-barlangban, ahol továbbra is sok munka vár: hatalmas meander kanyarog több száz méter hosszan, vízlépcsőkkel tarkítva, melynek végét talán csak a vakrákok látták…

Csodálatos és véletlen eredményem lett a táborban. Friss T2 utáni gyakorlásnak szántam a Jeges Barlangot, mely azóta nem volt beszerelve, hogy a Kétlyukú ennyire előre haladt, és csodák csodája, beigazolódott ama feltételezés, hogy a két barlang összeér. Nyilván nem én, mint országos térképész zseni, hanem Nagy Gergő sejtette ezt meg, és jó pár embert megemlíthetnék itt, akikkel együtt dolgoztunk. Hihetetlen érzés volt, hogy egyszer csak megtaláltuk a bivakolók által frissen beszerelt kötelek egyikét és a meandert a Jegesből indulva, Pepe félreismerhetetlen home made nittfülein lógva. Éljen! Aztán csináltunk átmenő túrát: Jegesen be, Kétlyukún ki. A nagy szám ebben az volt, hogy a térképen az a rész, amiből átlyukadtunk, nem szerepelt. De huzat volt, tényleg és nagyon. És szemét meg karbid is, amit ’98-ban hagyott ott egy roppant környezetvédő külföldi csapat. Az aktív ágba már valószínűleg nem mentek le, ahová mi viszont lejutottunk, ebbe a meanderező patakba, aminek zubogása már 40 méterrel magasabbról is hallatszik, s amit tavaly találtak meg a Kétlyukú irányából.

Akik tehát részt vettek ebben a projektben (bocsi, ha valakit kihagyok): Bongyor, GyoviTomi, KisSági, Fancy, Zudi, Keri, Balázs, Németh Tamás, Pózna, Kazi, Dalma, Réka, ID és én.

VAB túra 2014.07.11-13.

Vendégszerzőnk, Panker Ádám írását olvashatjátok az alábbiakban.

Péntek este 8 körül, kellemes időben indultunk a Pál kocsmától, de mire a Tisza utcába értünk a maradék két túratársért, már sűrűn esett. Az autóban ülőknek nem akaródzott kiszállni, de a kapualjban álldogálóknak sem volt kedve kijönni az utcára, így jó 15 percig várakoztunk egymástól 10 méternyire, azon tanakodva, hogy hol és miért késik a másik fél. Végül egymásra találtunk és begyömöszöltük a csomagokat meg egymást a gépjárműbe. Irány Alsó-hegy!

Alsó-hegy

A Tízek házában Köblös Csabi és Hajni pálinkával és ennivalóval fogadtak, majd hamar nyugovóra tértünk. Reggel nem kellett ébresztgetni a társaságot, 7-re már mindenki talpon volt, az eső viszont zuhogott. “Még elállhat” – mondogattuk, és akkor ez még hihetőnek is tűnt, de a körülményekre való tekintettel bakancs helyett inkább csizmát húztunk, hogy gumicsizmás sétánkkal hívjuk fel a társadalom figyelmét a lábgomba terjedésének veszélyeire. Sajnos ebben az esőben a csizma és az esőkabát sem volt elég, a magas fűben combközépig így is eláztunk, mire pedig a Vecsem-bükki-zsombolyhoz értünk, már teljesen vizesek voltunk. Gyors átöltözés után megkezdtük az ereszkedést, ami a közismerten igen hideg zsombolyban a vizes aláöltözet miatt nem volt éppen kellemes, de a 200-as depót gyorsan elértük, és a felfelé mászás már mindenkit felmelegített. Bővebben…

Gubacs happening 2014

Péntek este kezdtük megtölteni a bükki Barátságkertet és a kulcsosházat, éjfélre pedig befutottak az utolsók is. A szerencséseknek prizmák mutatták az utat a sötét erdőben, a kevésbé szerencsések előtt viszont beszedték a szerencsések… Azért ők is odataláltak, vagy ha nem, akkor az már soha nem fog kiderülni, hogy ki volt az, mert térerő az nem volt. Viszont volt annál több lelkes gubacsos és Gubacs közeli (kullancsok, piócák) barlangász. 30 fejlett egyed biztosan volt, valamint legalább ennyi gyermek (bímbók és makkok), ami azért már több mint statisztikai hiba… Az ipari mennyiségű Gubacs-disznó hájastészta így is csak reggelre fogyott el.

Szombat reggel a tömeg tehetetlensége, szokás szerint, megmutatkozott, most éppen egy délelőtt erejéig. (Indulás előtt hurkát kellett sütni.) Szóval kora duélután volt, mire elindultak a kicsik és a nagyok, a barlangok és az egyéb felszíni célpontok felé.

A célpontok a Szepesi, a Borókás II és a Speizi voltak. Utóbbiban kötéltechnikai matek gyakorlattal kezdődött a barlangászat. Legalábbis többször be kellett szerelni a barlangot, hogy a bagelésnél kimaradt kötelet (ami persze a lányok hibája – de miért is nem a fiúk bageltek?) valahogy kimatekozza Bandi, Geri és Mező. Közben a barlang szájánál játszadozó gyerekek türelme elfogyott, vagy a szúnyogok nyertek, de a végére már csak Máté várta hősiesen Gambeszt… Ráadásul az első csapat a nagy matekozás közben elfelejtette a második csapatot, így Tapsi, Panni és Vera kezdhették előről a szerelést. Mondjuk gondolkodniuk legalább már nem kellett…

Este pompás gulyáslevest ettünk, Hami szakértelmének és korai munkakezdésének köszönhetően. A Gubacs-disznó ekkor már utolsókat rúgta. A gyerekek ostorfonással és kézműves  mütyűrkézéssel vigasztalódhattak, amíg főtt a vacsi. Nemferiék erdei pintye is nagy érdeklődést váltott ki, míg az útszéli bagoly elébe nem vágott a népszerüségi listán. Oda egész sereg kultúrált városi bámészkodó indult objektív ágyúkkal.

Vasárnap már gördülékenyen indult a nap. Lápának legalábbis már 9-kor nekivágott egy kis csapat, de a Speizibe és a Borókásba is 12 előtt sikerült lecsúszni, ez alkalommal elegendő kötéllel.

Este Bandi remekelt paprikáskrumplit. Közben a gyerekek tájfutással, és kullancs gyűjtéssel vezették le az aznapi lillafüredi kirándulást, és kisvasútazást. Köszönet Gerinek, aki hajlandó volt elegendő sört inni, és az üres dobozokból minden gyereknek aranyérmet vágni!

Hétfőn a kötélmosás, vízhordás, rendrakás, mosogatás miatt nem jutott idő barlangászni. Így is dél múlt mire hazaindult az utolsó csapat is. Azért egy herkentyűburgerre csak volt idő Miskolcon, Tunyacsápnál…

21. HÁGÓ KUPA

nyíl03

A hétvégén (2014. május 23-25.) megrendezésre került Bajótón az Öreg-Kőnél a 21. Hágó Kupa. Bővebben…

Aggteleki barlangászat, avagy a szalamandra kétéltű – 2014. április 5-6.

Egyéb elfoglaltságaink miatt csak szombaton indultunk útnak Jósvafőre.

Mikor végre sikerült kulcshoz jutnunk, Aggtelekre autóztunk ahol a Baradla-tetői-zsomboly keresésére indultunk. Sűrű bozótosok alaposan próbára tették overálljainkat, de a zsombolyt a dzsindzsában nem találtuk meg. Az éjjeli csodás romantikus fények kárpótoltak.

Visszatérve Jósvafőre a Vass Imre-barlanghoz kirándultunk. Az első szakaszokon a kivilágított gyönyörű cseppkövekben, és lefolyásokban gyönyörködtünk, majd következtek a mászósabb szakaszok, és az érintetlenebb képződmények. Kiérve örömmel fogyasztottuk el a végpontbort, és sört, így vidáman értünk a szállásra.

 Niki már kora reggel elmondása szerint megmentett a vízből két szalamandrát, mire megnyugtattuk, hogy az kétéltű állat. J Így ez olyan, mintha kirángatnának a cukrászdából, hogy nem akarok sütit enni. 😆

Összekészülődés, és háztakarítás után az esőben  a Kossuth-barlangba túráztunk el a búvárstégig, ahol derékig ért a víz, ahol már éles sikolyok hallatszottak a vízmélység jelzésére.. Innen átautóztunk Esztramosra, ahol kis kajalás után a Surrantós-barlanghoz vettük az irányt. A táróból nyíló barlangot nemrég kiépítették, így már a képződmények sem károsodnak.  A türkiz tó igazi gyöngyszeme a barlangnak.

 Hazafelé Demjénben a hőforrás medencéiben áztattuk le a koszt a 39 fokos vízben.

A nem vipera

Tavaszi alsóhegyi túránk során a Vecsembükki-zsomboly bejárati aknájának az alján találtunk egy siklót, aminek a szabadon engedését felvettük videóra. Bori National Geographic módra kommentál, Levi pedig akció filmesen fokozza a hangulatot.