6

Három nap az Alacsony-Tátra gerincén

Időpont: 2014. január 25-27.
Résztvevők: Emese, Péter, Losi és Sárkány

Szombat hajnali találkozót beszéltünk meg, szerencsére mindenki pontosan elkészült, megérkezett, így időben tudtunk indulni utunkra. Szlovákiát, pontosabban pedig az Alacsony-Tátra lábát vettük célba. A közel három órás út során az angol nyelvű lavinaismereti szakanyagokat olvasgattuk, értelmeztük és beszéltük át. Szerencsére erre a tudásra ezen a hétvégén nem volt szükségünk.

A végcél környékén kicsit eltévedtünk, de egy kis kanyargás után megtaláltuk az ideális helyet, hogy három napra otthagyhassuk az autót. Garampéteri (Predajná) falu központja környékén, a templom előtt parkoltunk le és kezdtünk készülődni. Szerencsére még egy gyors kávéra is futotta a helyi kocsmában.

1

A csodaszép napsütésben egy hosszabb gyaloglás várt ránk az aszfaltúton egy-két falun keresztül, mire végre elértük az erdőt. Havat egyelőre egyáltalán nem, vagy csak nyomokban találtunk. Az erdőben tovább folytatódott a dózerút, de még mindig szinte vízszintesen. Majd végül elértük az elágazásunkat, és elindultunk felfelé a hegyre. Természetesen sikerült rossz irányba indulnunk egy helyen, így aztán patakot kereszteztünk több ízben, majd meredek hegyoldalon kapaszkodtunk vissza az utunkig. Még szerencse, hogy időben észleltük a baklövést.

2

Ahogy felfelé haladtunk a hegyen, egyre több hó vett körül minket. A gerincet 1 591 m-en elérve már vastag hótakarót tapostunk. Ott fent már a szél is felerősödött, fel kellett öltöznünk rendesen. Viszont a látvány, illetve a szél- alkotta hó- és jégképződmények lélegzetelállítóak voltak. Szerencsére az aznapi szakaszból már a nagyobb és nehezebb részt, azaz a szinttaposást letudtuk. Így aztán meg-megállva fotózni, kényelmes tempóban haladtunk tovább fel-le a gerinc vonalát követve. Már éppen kezdett szürkülni, vörösödni az ég alja, mikor szerencsésen, és nagyon jól időzítve elértük az aznap éjszakai szálláshelyünket, az Útulňa pod Chabencom nevű házat (1 623 m), ami a Gyurkova (Ďurková) csúcs (1 742 m) alatt húzódik meg.

5

A kunyhó eddigi hegymászó életem egyik legkellemesebb élménye. A szállást nagyon baráti áron adják, mégis valami magával ragadó hangulatot áraszt. A házat néhány srác üzemelteti, ők készítik a teát és a vacsorát is. Nincsen étlap, azt lehet kérni, amit aznap főztek. A kályha kellemes meleget varázsolt a hatalmas csapatnak, akik aznap este megtöltötték a helyet. Alvási lehetőség a kunyhó tetőterében van, ahol egyáltalán nem fáztunk. Polifoammal borított a padló, a tető belülről izofóliával szigetelve, így meg is bántam, hogy a vastagabb hálózsákom cipeltem magammal.

3

A korai fekvés miatt sikerült magunkat jól kipihenni, kialudni, így a reggeli után hamarosan indultunk is tovább utunkra. Meglepetésként ért minket, hogy kb. 5-10 cm friss hó esett az éjjel, és továbbra is havazott, és fagyosan fújt a szél. De minket ez persze nem tarthatott vissza, hiszen hosszú és kemény nap várt ránk.

4

Visszakapaszkodtunk a gerincre, majd újra és sokszor le és fel, követtük az utat keleti irányban, a Gyömbér felé. Következő csúcsunk a Chabenec volt (1 955 m), majd a Kotliská (1 937 m), a Polana (1 890 m), a Deres (2 004 m), és a Chopok (2 024 m). Az út gyönyörű, de eléggé kimerítő volt. A Gyömbér alatt (Krúpové sedlo – 1 925 m) úgy döntöttünk, hogy szétválik a csapat: Losi és Sárki mentek tovább a csúcsra, Péter és én pedig a szintes úton terveztük elérni az aznapi szállást, a Stefánika házat. Csak később derült ki, hogy a szintes út télen nem járható, nincsen kitaposva, így aztán a sötétben botorkálva, nagy nehezen sikerült csak megtalálni a házat. Odaérve fényjelekkel segítettük Losiéknak a jó irányt felvenni. Nem volt triviális, de végül sikerült mindenkinek elérni a házat. Nagyon megkönnyebbültünk, mikor végre mind a négyen egy asztalnál ültünk, és a sört/teát/kofolát kortyolgattuk és ettük a levesünket. A szállás minden képzeletünket felülmúlta: kellemesen befűtöttek, a szobánkban alig volt szükség takaróra (ismét megbántam a vastag hálózsák cipelését), és kényelmes emeletes ágyakban aludtunk egész éjjel.

Természetesen reggeli is járt a szálláshoz, a rendelést már előző este leadtuk a rántottára. Evés után úgy döntöttünk, hogy mivel mi előző este nem másztuk meg a Gyömbért (Ďumbier – 2 043 m), azért „gyorsan felszaladunk”, míg Losiék ejtőznek, fotózgatnak a ház körül. Valóban elég gyorsan megjártuk: egy óra fel, kis fotózás, majd fél óra vissza a házig.

7

Addig a srácok tudakozódtak a házban a tömegközlekedési lehetőségekről. Az útmutatás alapján egy könnyű úton gyalogoltunk le a Trangoska buszmegállóhoz, de mivel még rengeteg időnk volt a buszig, ezért felsétáltunk a Chopok Jasná sípályarendszer aljához, innen indult később a buszunk. Itt a büfében még ittunk egy-egy kávét, üdítőt, majd indultunk is a busszal Breznóbányába (Brezno), ahol vonatra szálltunk, és negyed órás út során visszajutottunk Garampéteribe, ahol az autónk várt ránk, és indulhattunk is volna haza, ha nem derül ki, hogy Losi a túrabotját Jasnában felejtette… Szóval még egy kanyar autóval egy csodaszép (de számomra félelmetes) behavazott erdei úton, a bot szerencsére meglett, és csak ezután vettük az irányt Budapest felé.

8

Nagyon szép helyen jártunk, érdemes lenne túrasível is visszamenni egyszer a Gyömbérhez!