Bandi bejegyzései

A nem vipera

Tavaszi alsóhegyi túránk során a Vecsembükki-zsomboly bejárati aknájának az alján találtunk egy siklót, aminek a szabadon engedését felvettük videóra. Bori National Geographic módra kommentál, Levi pedig akció filmesen fokozza a hangulatot.

Bori & Lac

Új sztárpárt tudhat magáénak a barlangász társadalom. A GubacsBlikk szeptember vége felé értesült róla, hogy a csapatunk egyik újonc tagja a nyári kutatótáborok alkalmával összemelegedett a Papp Ferenc Barlangkutató Csoport oszlopos tagjával, sőt azóta már egyre intenzívebben tervezgetik a közös jövőbeni túrákat. Az október 1-jei közgyűlésen sok boldogságot kívánt mindenki Borinak, bár megjegyeztük, h ha eltűnik a köreinkből, és átpártol a másik barlangász csapathoz, akkor a kedvese előbb-utóbb egy levágott lófejet fog a párnája alatt találni…

BorriLac

GUBACS T1 Tanfolyam 2013

Időpont: 2013. ápr. 27.- júni. 16.

Elmélet: A kötéltechnika elméleti részének magabiztosabb és részletesebb ismeretének megszerzése.

Gyakorlat: Az alapfokú tanfolyamon tanult kötéltechnikai alapok továbbfejlesztése, bonyolultabb kötélpályákon közlekedés, társmentés kötélpályáról, teherhúzó rendszerek kiépítése, ön-, és társbiztosítás, B verziók, rendkívüli helyzetekre reagálás, erőnlét növelése baggel kötélpályán, barlangban. Bővebben…

Bükki karszt – 2013 március 15-17.

Március 15-én reggel fél 7-kor melegítem az autót.

Telefon 1: Kicsit később találkozunk, Macsó nem tudja kinyitni a kocsiját, befagyott a zár.

Rádió: Az extrém időjárás miatt mindenkit megkérnek, hogy ne induljon útnak, a MÁV üzeni, hogy vonatra se szálljunk. Bővebben…

SISMA explo 2013. február 15-25 (Canin, Olaszország)

“NO PICNIC”

Ez volt az a felirat, ami alatt az éjszakai megérkezés után lehevertünk a régi felvonóház évről évre zsugorodó mintegy mínusz 10 fokos hideg előterében. Persze a Sisma-t ismerve már lehetett sejteni, hogy ez a felirat nem tiltás, hanem inkább kijelentés, és hogy a következő 5 napra végig igaz lesz.

Ezt támasztotta alá annak a 7 embernek az ábrázata is, akikkel másnap reggel fönt a Gilberti -ben találkoztunk. Ők a barlangból akkor érkeztek ki. Meglehetősen elnyűttek és vidámak voltak, és nagyon hunyorogtak a napsütésben. Irigyeltem őket, látszott rajtuk a sok élmény, és az a temérdek vinnyogó röhögőgörcs amit odalent végigcsinálhattak… aztán a hét végére rávezetett a barlang minket is, hogy “testben élünk”. És hogy igazából “lélekben” is… ez utóbbiból időnként csak a baromság ömlik, és csak szopatja a testet azzal hogy egy olyan helyre vezényli, ahol képtelenség normálisan létezni. Szűkületek vannak, hideg, sötét, több-száz méteres aknák, és még ahhoz a bizonyos dologhoz is föl kell venni a slószt (a csomón átszerelésről nem is beszélve)… hát ezért a tapasztalatért is érdemes odamenni. Cserébe a test visszaszopatja a lelket mindenféle komforttalan érzettel, és a legdurvább az, hogy mindez a kedvünkre van. Azt hiszem ezek vagyunk mi barlangászok. Bővebben…

Hőmi kapta

Kedves Dénes,

Miután az első 5 perc alatti feszítő pánikroham gondolatát magamban történő énekléssel és az előttem haladó kissrácnak adott idétlen instrukciókkal elűztem, már kezdtem nagyon is élvezni a barlangtúrát. Nagy naivan farmerban, pulóverben és mellényben mentem, de rövid idő után láttam, hogy mosógép lesz ebből. 

Óriási élmény volt! Amit mondtam Neked, amikor már kint voltunk, hogy erre 20-30 év múlva is lelkendezve fognak emlékezni a gyerekek, felnőttként. Nagyon fontos lenne ezt szélesebb körben is megismertetni a fiatalokkal, mert ezek azok a természetközeli szuper dolgok, amelyek tiszta fejű embereket “eredményeznek”, nem pedig a csúcsszuper technikai kütyük által beszűkült kis zombikat.

A fiúk később egyenként vallották be, hogy mennyire féltek eleinte és ez a (szerintem) természetes szorongás, hogy ment át egy felejthetetlen szülinapi igazi kalandtúrává! Azt hiszem a krokodil történet tényleg bement, igaz a hihetőség kedvéért előadtam, hogy én is értetlenül állok a betelepítés ismeretlen célja előtt…

Engem személy szerint megfertőzött a történet, annál is inkább, mert a bezártságtól, beszorulástól való félelmemben így enyhülést vélek felfedezni és szívesen tesztelném magam ill. feszíteném a nagyon komoly bepánikolás határát azokban a járatokban (így hívjátok?), ahová most még ha ütnek, akkor sem mertem volna bemenni, végigmenni.

Köszönettel:
Cs.N.

Vak túra

vag003.jpg Bővebben…

Gyereknapi fotók

IMG_2890.JPG

Bővebben…

GALBAT 2012 – Alsóhegy

DSC_9236.JPG Bővebben…

Vigyázó Ferenc-hegység, sítúra